Homlokzatok hőszigetelésének buktatói
Mire figyeljen a homlokzati hőszigetelő rendszer kiválasztásánál?
Hogyan kerülhetők el a hibák, kellemetlenségek és spórolhatók meg a felesleges körök, ha hőszigetelő rendszerről van szó? Erről szól Molnár Zoltán Péter okl. építészmérnök és szaktanácsadónk cikke, melyet érdemes elolvasni és megszívlelni, mert nagyon sok időt és pénzt takaríthatunk meg ezáltal.
Ugye Ön sem ilyen falat szeretne?
Teljes értékű hőszigetelt homlokzati bevonatrendszer (THR) építésének sikere és tartóssága két fontos összetevőn múlik:
- egyrészt a megfelelő anyag (rendszer) kiválasztásán,
- másrészt a munkát valóban jól elvégző Kivitelező megválasztásán (a vonatkozó alkalmazástechnikai útmutató lelkiismeretes betartásán).
Az anyagválasztás (annak ellenére, hogy a hazai építőanyag-piacon rengeteg féle anyag érhető el) a Hőszigetelő Rendszerek esetében tulajdonképpen egyszerű: rendszerként minősített „készlet”-et kell keresni. A rendszer ugyanis tartalmaz minden szükséges alkotóelemet, továbbá van minősítése („Műszaki Értékelése”), amit a rendszergazda („Gyártó”) vizsgáltatott meg és készíttetett el. E minősítések nélkül a Vevő egy olyan (eddig sosem vizsgált) prototípust kap, amiről nála fog kiderülni, hogy a beépített anyagok képesek-e együttműködni vagy nem (ráadásul felelőst sem találni hozzá).
Nehezebb a helyzet a kivitelezéssel. Míg az anyagok már a vásárlás pillanatában is kézzel foghatóak, a kivitelezés kezdetben még csak egy ígéret. Ígéret, mely szerint a saját pénzünket tényleg a mi érdekeinknek megfelelően fogják elkölteni, illetve felhasználni. Ennek az ígéretnek a valóra váltása bizalmi kérdés. A bizalom azonban önmagában nem létezik, azt ki kell érdemelni – ki kell érdemeltetni a Kivitelezővel.
Mindig érdemes referenciákat kérni – nem csak már elkészült, hanem folyamatban lévő munkákat is. A referenciák ellenőrzésére nem szabad sajnálni az energiát. Fontos, hogy éppen azokat a munkásokat és „műveiket” láthassuk, akik majd nálunk is dolgozni fognak. Elég a „jó gazda” szemével figyelni (hiszen vásárlóként nem feltétlenül értünk hozzá). Azonnal észrevehető pl., hogy rendezett-e a kivitelezés helyszíne, vagy szanaszét dobált dolgok (és hulladékok) között lavíroznak-e a munkások. Érdemes megfigyelni pl. hogy rendezetten, tempósan zajlik-e a munka, vagy időről időre újabb és újabb váratlan akadályok borzolják a munkások kedélyét (kiabálás, mérgelődés, szitkozódás kíséretében), rendre megakasztva a munkát.
Fentiek ismeretében megalapozottabb döntést hozhatunk a pénzünk helyes elköltéséről.
Lássuk hát a legfontosabb buktatókat, amelyek többek között a hőszigetelő képesség csökkenését, hőhidat okozhatnak:
Vázkerámia és pórusbeton falazatok légtömörségét a kétoldali (külső és belső) vakolatok biztosítják. Alapvakolat nélkül a szél (légnyomás-különbség) átpréseli a levegőt a falazaton, tönkretéve a komfort-érzetünket és előbb-utóbb a szerkezetet is.
Ragasztás előtt elengedhetetlen a falfelület előkészítése (tisztítása, portalanítása) is, e nélkül az egész rendszer leszakadhat a homlokzatról!
Ragasztáskor nem szabad „pogácsázni”, mert egybefüggő légréteg marad a falfelület és a hőszigetelés között, ahová bejuthat a külső (télen akár fagyos) levegő. A ragasztás helyes módja az úgynevezett „pont-perem” módszer. Elengedhetetlen, hogy a hőszigetelő tábla nekinyomódjon a falnak úgy, hogy a ragasztó mindenütt elérje a falat! Fontos, hogy a homlokzatra fél táblánál (kb. 50 cm x 50 cm) kisebb hőszigetelő lap ne kerüljön! A hőszigetelő táblákat pontosan a kitűzött síkban kell beépíteni, mert ezt követően már nem lesz szakszerű lehetőség a korrekcióra. (A táblák iránya csiszolással nem helyreállítható, csak a síkfogasság csökkenthető – rávakoláskor pedig 1 cm-enként a vastagságból adódó 15-20 kg/m2 súlytöbblet túlterheli a rendszert, ami ettől megroskadhat.) A táblák közötti esetleges hézagok habarccsal történő kitöltése hőhidakat okoz a homlokzaton (helyette megfelelő minőségű PU-habot kell használni)!
Rögzítésre korszerű (minősített), hőhídhatás-csökkentett dübelek alkalmasak. Ezeket nem szabad mélyre ütni (vagy csavaros dübel esetén mélyre húzni), a dübeltárcsának síkban kell lennie! Amennyiben 1 mm-nél mélyebbre sikerült beépíteni a tárcsát, akkor tilos a kialakult mélyedést habarccsal kitölteni („flekkelni”), mert örökre megmaradó foltok fognak keletkezni, melyek átfestéssel sem tüntethetők el. Ilyen helyzetben PU-habbal kell kitölteni a mélyedést, majd a szilárdulását követően síkba csiszolni.
A záróvakolat alaprétege lúgálló üvegszövet-háló erősítést kell kapjon. Ez a vakolatréteg (ágyazóréteg) a megfelelő teherbírás (repedés-biztonság) céljából legalább 3 mm vastag kell legyen. Az alapvakolat réteget gondosan, hézagmentesen kell eldolgozni: a folytonossági hiány (lyukak hagyása) mind a nedvesség, mind a kártevők számára nyitott kapu a rendszer belseje felé. A lúgálló üvegszövet-hálót (10 cm átfedésekkel fektetve) ebbe a habarcsrétegbe kell beleágyazni. (Szárazon felakasztott hálóra „ráglettelt” vakolatréteg össze fog repedezni! Ugyanígy repedéseket okoz a háló-csíkok elégtelen átfedése vagy hiánya!)
A helyesen elkészült, repedésmentes és homogén alapvakolatra egy alapozóréteget követően kerül fel a színvakolat. A színvakolatok gyártónként enyhén eltérő színárnyalatokban, jellemzően homogén szemcsés, vagy gördülő barázdált textúra-változatokban kaphatók, különböző vezetőszemcse-méretekben (néhány gyártónál elérhetők finom, díszítő-mintázásokra alkalmas színvakolatok is). A szép megjelenéshez fontos a gyártói utasítások betartása, a homogén textúra-kidolgozás. Előre egyeztetni kell a szín-választást: a telített, sötét színek különleges megoldásokat (anyagminőségeket) igényelnek, amire kevés gyártónál van lehetőség. Ha burkolatot szeretnénk ragasztani a hőszigetelő rendszerünkre, akkor ezt szintén előre egyeztetni kell, mert ehhez már az elejétől kezdve eltérő rendszer-felépítés szükséges, ami csak kevés gyártónál áll rendelkezésre. A nem megfelelő rendszer-felépítés a burkolt, vagy a sötét színű homlokzatokon repedezést, leválást, a polisztirol hőszigetelésben tönkremenetelt (az anyag szétesését) eredményezhet.
Redőnytok rejtett beépítése csak előre (hőhíd-mentesen) megtervezve javasolt. A hőszigetelésbe süllyesztett redőnytok (a falnál gyengébb hőszigetelő képességű áthidaló előtt) óriási hőhidat okoz, ami a belső oldalon vizesedéshez majd penészesedéshez, kívül pedig repedezéshez, később elszíneződéshez vezet.
A lábazatok itthon megszokott „nyitott” kialakítása sajnos nem garantálja a nedvesség elleni védelmet. Az egyébként változatlan kialakítással terep alá lefutó megoldás azon a tévhiten alapul, miszerint az itt használt XPS hőszigetelés nem szívna fel magába vizet. Ezzel szemben az XPS kb, felére csökkentett nedvszívó képessége mellett a lefutó vakolat-rétegek is nyelnek el nedvességet. A lábazatok oly gyakori felázásos tönkremenetele sajnos erre a „nyitott” felépítésre vezethető vissza.
A felázás elleni biztonságos védelmet a „zárt” lábazat-kialakítás, vagyis a lábazat nedvességtől való (vízszigetelő lemezzel, vagy szigetelőhabarccsal történő) elválasztása jelenti. E hazánkban ma még szokatlan, de lassan terjedőben lévő műszaki megoldás világszerte széleskörű referenciákkal rendelkezik.
Végül: a homlokzat élettartamát alapvetően határozza meg a részletek és csatlakozások szakszerű kialakítása. Minden eltérő anyaghoz és/vagy szerkezethez tartósan rugalmas és tömített csatlakozás szükséges a repedések elkerülése érdekében.
A cikk a Magyar Építéstechnika Szaklapban jelent meg.
Molnár Zoltán Péter
okl. építészmérnök, szaktanácsadó
MÉVSZ (Magyar Építőkémia- és Vakolat Szövetség)
Teljes Hőszigetelő Rendszerekkel foglalkozó
THR-Munkacsoport vezetője
Sto Építőanyag Kft.
E-mail: z.molnar@sto.com
Mobil: +36 30 431 0638
